Forgó Dániel (2013-2017)
Gimnáziumi éveim elején az unokatestvérem, Szarka Edit, akivel osztálytársak is voltunk, mondhatni rögtön ˝becsábított˝ a diákönkormányzatba.
Onnantól, hogy tagja lettem a DÖK-nek rögtön beleszerettem, hiszen megismertem egy nagyon jó csapatot, tele kreatív, pörgős, vidám emberekkel, akik lelkesen szervezték az iskolai programokat, inspirálták egymást és persze engem is.
Viszonylag már az elején sikerült az úgynevezett „kemény magba” bekerülnöm, így már az első pár hónapban volt szerencsém részt venni a híres 15 órás vetélkedő szervezésében, ami hatalmas élmény volt számomra. Természetesen utána sorra jöttek a kisebb – nagyobb rendezvények és iskolai programok, melyekkel próbáltuk színesíteni az iskolai élet mindennapjait.
Az akkori diákelnöknek, Farkas Franciskának köszönhetően nemcsak a DÖK-kel volt lehetőségem megismerkedni, hanem a Vöröskereszttel és annak tevékenységi körével is. Számos versenyen vettünk részt szervezőként és segítőként egyaránt, emellett iskolánkban is hagyománnyá vált és évente megrendezésre kerül az interaktív Vöröskeresztes hét.
10. osztály végén lehetőségem nyílt indulni a diákelnöki pozícióért, melyet megnyertem. Ettől az évtől kezdve irányította a diákönkormányzat munkáját Hajdúné Tyukász Zsuzsanna tanárnő, akivel már az első perctől nagyon jól ment a közös munka, tökéletes csapatot alkottunk. A 12. évfolyam végén fájó szívvel engedtem el a DÖK-öt, de vigasztalt a tudat, hogy ígéretes alsóbb éveseknek adhattuk át a stafétát. Felemelő érzés volt beavatni őket a munka rejtelmeibe, átadni nekik azt a tudást, amit annak idején mi is átvehettünk az előttünk végzőktől.
Nagyon sokat köszönhetek a DÖK-nek, hiszen nagyon jó barátságok születtek. A mai napig szervezünk közös programokat az egykori diákönkormányzati tagokkal, visszatérünk az immáron 100 éves Batsányi falai közé és boldogan tekintünk vissza a közös emlékekre.