A Szent Imre Gimnáziumban a tanítás kiegészítésére az egyes osztályok szaktanáraik vezetése mellett több félnapos kirándulást tettek Csongrád városának környékére. Ezeknek a célja főként a flora és fauna tanulmányozása volt, valamint az is, hogy a földrajzi alapfogalmakat és a térképolvasást a tanulók közvetlen szemlélet útján sajátítsák el. Emellett a tanítás kiegészítésére az egyes osztályok szaktanáraik vezetésével többször szerveztek 2-3 órás kimozdulást az órákról a város környékére, megtekintették a fontosabb nevezetességeket. Ide tartoznak azok a tiszai kirándulások is, amiket az intézet csónakjain az ifj. sportkör evezős szakosztálya a nyári hónapokban rendezett. Néhány mennyiségtani óra a szabadban való méréssel, több természetrajzi és földrajzi óra pedig a Tisza partján, a csónakház kertjében vagy a városkertben telt el. Az 1931-es feljegyzés szerint: „Az osztály-kirándulások keretében tartottuk meg a madarak és fák napját. Bendzsák Ernő tanár a VIII. osztállyal október 30-án a helybeli Keresztény Gőzmalomba a gőzgép és mesterséges jégkészítés, április 12-én dr. Bergl Jenő helybeli orvos rendelőjébe a Röntgen és április 13-án a szentesi Villamosművekhez a Diesel-motor és a váltóáramú generátorok tanulmányozására rándult ki. Dec. 5. és 6-án a gyorsírókor a budapesti gyorsiróverseny alkalmával sikerült kirándulást rendezett, amelyen dr. Polgár Gy. Ödön vezetésével 12 tanuló vett részt.” Az egynapos kirándulásokon meglátogatták a tanulók a környező városokat: Szentest, Szegedet, ahol megnézték a múzeumot, illetve az ipari vásárt. Ezek a tanulmányi kirándulások a különböző pályák megismertetését is szolgálták. A rosszabb anyagi helyzetben lévő tanulók nyáron Tihanyba utazhattak hosszabb időre, feltételként egyedül az úszást jelölték meg számukra.
1945 után a kirándulások megmaradtak ugyan a Szent Imre Gimnáziumban, de részben a politikai nevelés része lett ez is.
A kirándulások útcélja nemcsak belföldi állomás lehetett. A Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium lehetővé tette a külföldi diákcseréket, nyaralásokat. 1930 nyarán így kerülhetett sor arra, hogy a gimnázium kiválaszthatott egy francia nyelven jól beszélő, szorgalmas diákot, aki 5 hétre Franciaországba utazhatott. Cserében a szülők vállalták, hogy ők is vendégül látnak egy külföldi tanulót. 5 évvel később finn-magyar diákcserére lehetett jelentkezni, ahol az 1 hónapos nyaralás költségeit a szülők viselték. A tanárok is jelentkezhettek külföldi továbbképzésre, ennek köszönhetően 1930-ban Dr. Várady János r. tanár görögországi tanulmányútját támogatta a minisztérium.