Mély fájdalommal búcsúzunk Papp Zoltán tanár úrtól, iskolánk szeretett testnevelő tanárától. kollégánktól.
Vannak pedagógusok, akik nemcsak tanítanak, hanem életre szóló emlékeket hagynak tanítványaik szívében. Zoli bácsi ilyen ember volt. Nem csupán a sport szeretetét adta át, hanem azt is, hogy a mozgás öröm, a kitartás érték, a közösség pedig megtartó erő.
Diákjai rajongással vették körül. A testnevelés óra előtt, alatt is sokan voltak körülötte. Néhányan kibúvót kerestek a mozgás alól. néhányan irányítani szerették volna az óra anyagát, néhányan örömüket, sikerüket közölték tanár úrral vagy kisebb bánatukat tárték fel. Két alkalommal is megválasztották az Év Tanárának, ami talán a legőszintébb elismerés, hiszen ezt azok adták neki, akik nap mint nap találkoztak vele. A tanulók számára nem egyszerűen tanár volt, hanem biztonságot adó, mosolygós, emberséges felnőtt, akire mindig lehetett számítani. Mindenki számára egyszerűen csak Zoli bácsi volt.
Testnevelésóráin mindig jókedv uralkodott. Képes volt úgy motiválni a diákokat, hogy a sport ne kötelező feladat, hanem közös élmény legyen. Megtalálta a hangot mindenkivel: a tehetséges sportolókkal éppúgy, mint azokkal, akiknek több biztatásra volt szükségük. Tudta, mikor kell ösztönözni, mikor kell dicsérni, és mikor elég egy biztató mosoly. Számára minden diák fontos volt, és ezt mindenki érezhette.
Pályája kezdetén, az általános iskolákban összegyűjtötte a tehetséges labdarúgó lányokat, akiket sikeresen felkészített és több éven át eljutatott az országos döntőbe. A kedvenc sportága a röplabda volt, ahol szintén számos sikert ért el tanítványaival. Nagy lelkesedéssel tanította a Métát is, amely sok diák számára jelentett új élményt. A Métán keresztül az ERASMUS csoport tagjai is megismerhették tanár úr kedves személyét.
Kollégái számára is kivételes ember volt. Csendes, szerény személyiségként soha nem kereste a reflektorfényt, nem vágyott középpontban lenni. Munkájával, példamutatásával és emberségével vívta ki mindenki tiszteletét. Jó munkatárs volt, akire mindig lehetett számítani. Ha segítségre volt szükség, ő ott volt. Feladatait lelkiismeretesen, pontosan és megbízhatóan végezte, természetes volt számára, hogy a közösségért dolgozik. Minden év májusában gyakran jelent meg nagy tál finom, ropogós cseresznyével, ezzel is örömet okozva a kollégáinak. Az általános iskolás testnevelés munkaközösségben több alkalommal megmutatta főzőtudományát a bográcsozásban, grillezésben.
Precizitása, nyugalma és kiegyensúlyozottsága biztonságot adott mind a diákoknak, mind kollégáinak. Soha nem a hangos szavak, hanem a csendes jelenlét, a következetes munka és az őszinte emberség jellemezte. Talán éppen ezért szerették és becsülték olyan sokan.
Hiánya hosszú ideig érezhető lesz iskolánk folyosóin, tornatermében és sportpályáján. Hiányozni fog derűje, humora, biztató szavai és az a természetes közvetlenség, amellyel mindenkit megszólított.
Papp Zoltán tanár úr élete azt példázza, hogy egy pedagógus igazi öröksége nem a megtartott órák számában mérhető, hanem azokban az emberekben, akiket jobbá, magabiztosabbá és boldogabbá tett. Az ilyen emberek csendben építik a közösséget, és csak akkor döbbenünk rá igazán, milyen sokat jelentettek, amikor már hiányoznak.
Ha csak egy gondolatot mondhattam volna, akkor a Példabeszédekből idézve:
„Az igaznak emlékezete áldott.”
Példabeszédek 10,7
Köszönjük a sok mosolyt, a türelmet, a példamutatást, a megbízhatóságot és azt a szeretetet, amellyel generációkon át nevelte diákjait. A Csongrádi Batsányi János Gimnázium közössége hálával őrzi emlékét.
Nyugodj békében, Zoli bácsi!
Emlékedet tisztelettel, szeretettel és hálával megőrizzük.