A Csongrádi Batsányi János Gimnázium Humán Munkaközössége a költészet napja alkalmából első alkalommal hirdetett versíró pályázatot batsányis diákok részére. A kihívásra 6 ifjú költő 9 verssel pályázott: Antal Márta, Asztalos Máté, Hajdú Gergő Csaba, Horvát Dorina, Újfalusi Ádám és Urbaniczki Hanna. A legjobb alkotásokat az alábbiakban közöljük, szerzőik a Batsányi János Alapítvány jóvoltából pénzjutalomban is részesültek.
Asztalos Máté: Minden
…Szeretlek…
Mint lélek a földi létet,
Mint a test az örömöket.
Akár a rózsa a tavaszt,
Mi új rügyet fakaszt.
Akár az elme a békét,
Miben nincs semmi kétség.
A harmat a hajnalt,
Mely sóhajjal marasztal.
Mint tűz az éjszakát
Mikor megtalálja saját lángját.
Akár a jég a hideget,
Mely megtartja a hitemet.
Oázis vize szemed tükre,
Ki meglátta, megbecsülje,
Lelked tiszta, szinte fehéres,
De sohasem volt sekélyes!
…Szeretlek…
Mindennél jobban,
A testem szinte összeroppan.
Megállva Melletted
Eltörpül az életem,
Szeretlek…
Urbaniczki Hanna: Te vagy minden
Te vagy a fény, mely nekem utat mutat,
Te vagy a Hold, mi a csillagok közt kutat,
Te vagy az igazság, s olykor a bűntudat,
Te vagy a remény egy gyengéd fátyol alatt.
A falevél, mely szelíden földre hull,
a jel, mi óvó kezet nyújt,
az angyal, ki vigyáz rám,
Te vagy a tanulság
minden apró hibámnál.
A csend, amely nekem zenél,
a táj az évnek minden reggelén,
szívem minden dobbanása,
miattad tudom, hogy nem éltek hiába.
Te vagy a cél, ami miatt küzdök,
miattad én bármit, akármit eltűrök,
Te vagy a hit, mi még bennem él,
a zápor október éjjelén.
Te vagy a csoda, miben még hiszek,
Te voltál a nagyapám,
mára te vagy nekem MINDEN.
Horvát Dorina: Szirmaim
a világodban akartam lenni
s igazából, a világod akartam lenni
s szomorú, számomra már fájdalmas
hogy virágod helyett
csak virágod voltam
s még érted éltem
te letépted szirmaim
egy kicsiny résen sem adtál Napot
hogy újraépítsem magam
hogy újra érted éljek
hogy a virágod lehessek
ha már világod nem
megfosztottad tőlem a vizet is
az elejében még locsoltál
s nem felejtetted el
rá egy hétre sem
a végére már ez is kimúlt
a megszokásból feledés lett
fonnyadtam miattad
nem csak kívül
belül is
a világodban akartam lenni
de elég volt az is
hogy virágod lehetek
bárhogyan is