„Addig jönnek vissza ugyanazok a problémák az életünkben, amíg szembe nem nézünk velük igazán, és nem tanulunk belőle, hogy legközelebb másképpen csináljuk.” (Ellyne, álnéven publikáló magyar írónő)

Az intézményi Örökös Boldog Iskola pályázatunkban a februári boldogságórás téma a megküzdési stratégiákat jelentette, így ezzel az igazán fontos és megkerülhetetlen témával dolgoztunk a résztvevő osztályokkal. 

Ebben az évben a farsangi időszakot kötöttük össze az 5.és 6. osztályos diákok ismerkedésével, így kihasználtuk az alkalmat arra, hogy jól is érezzük magunkat, ami az egyik legfontosabb mentális jóllétet fokozó technika, egyúttal megküzdési stratégia is a szakmai ajánlások alapján. A két osztályból sok diák öltözött be, emellett számos koreográfiával is készültek a vállalkozó szellemű batsányisok. A sport iránt érdeklődőknek is szerveztünk játékos foglalkozást, így ez a kellemes délután is egyfajta megküzdési mód volt arra, hogy kicsit félretegyük az iskolai izgalmakat, dolgozatokat, a kihívásokkal, fáradtsággal teli heteket és közös, kellemes élményekkel töltődjünk fel a délután folyamán.

A 7.f osztályos tanulókkal megbeszéltük, hogy mindenkinek az életében sok stressz van és fontosak a megküzdési stratégiák, ezen belül a relaxációs gyakorlatok is.  A gyakorlatban kipróbálva, a szakmai ajánlás alapján leírt gyakorlatot fel is olvastam a gyerekek számára, így mindenki saját magára összpontosított egy 5-10 percig és kikapcsolódtunk kicsit. Pár diák jelezte is, hogy ők szoktak otthon relaxálni, kinyitják az ablakot és 4-5 percig csöndben ülnek és kizárják a külvilág gondolatait, megnyugodnak kicsit, befelé koncentrálnak az érzéseikre, igyekeznek elengedni a stresszes helyzeteket (amit jó lenne minden nap tudatosan megtenni mindenkinek). Ezen kívül még felolvastam stresszkezelési módszereket és próbáltuk megbeszélni, hogy melyik lehet hasznos ezek közül.

A 10.f osztályos tanulókkal egy, a szakmai ajánlásban megfogalmazott, interaktív feladatot próbáltunk ki először az iskolánk udvarán. Az egyik februári osztályfőnöki órán, amikor az időjárás is kedvezett nekünk, lementünk az udvarra és felálltunk egy sorba. A feladat az volt, hogy először úgy menjenek át a diákok a kijelölt túloldali vonalhoz, mint akiknek sok a feladatuk, nagyon stresszesek és szinte meggörnyednek a sok kihívás alatt. Ahogyan többször kellett megtenni ezt az utat, egyre inkább fesztelennek, gondtalannak kellett lenniük a járásukban, így az 5. körnél már igazán lazán tudtak néhányan sétálni. Meg is beszéltük a feladat végén, hogy a járásunk, a testtartásunk sok mindent elárul az éppen aktuális érzéseinkről, az adott lelkiállapotunkról, éppen ezért már az is sokat jelenthet, ha tudatosítjuk magunkban, hogy a gondolatainkat összeszedve, kicsit kihúzva magunkat, minden helyzetben tehetünk azért, hogy egy lépéssel jobban meg tudjunk küzdeni a mindennapi kihívásokkal, a stresszes helyzetekkel. 

Második feladatként összegyűjtöttünk olyan élethelyzeteket, amelyeket nehezen élünk meg (ebből jó sokat találtunk), mint például a továbbtanulás, dolgozatok, az irreális külső-belső elvárásoknak való megfelelés vagy éppen egy ebéd megfelelő elkészítése, ami szintén kihívásként jelenhet meg bárki életében. Igyekeztünk közösen megoldásokat, ötleteket adni az összegyűjtött helyzetekre, de azt is tudatosítottuk magunkban, hogy mindenkinek magának kell megtalálnia, kritikusan gondolkodva, hogy egy adott helyzetre milyen megoldási stratégiát talál és próbál ki, a jó önismeret által fel kellene tudni ismernünk, hogy nekünk, egyénileg mi a legjobb! Ezek között megjelent az egyéni megküzdés, segítség kérése családtagoktól, barátoktól, felnőttektől, mások bátorítása és természetesen az online felületeken való információgyűjtés is, ami a 21. században kihagyhatatlan a digitális eszközökön felnövekvő generációk számára. Az utolsó osztályfőnöki órát szintén a szabadba terveztem, hiszen a jó levegő, a napsütés is alapvető stresszoldó hatással bír, erősíti az immunrendszerünket, egyúttal a társas kapcsolatainkat is gondoztuk közös beszélgetésekkel, nevetéssel és még egy kis finomsággal is megleptem az osztályomat, hiszen a váratlan, apró örömök, az odafigyelés is erősíti a mentális jóllétünket.

A februári hónap tapasztalata alapján elmondhatjuk, hogy a mindennapi kihívások állandóak az életünkben, minden embernek vannak nehezebb, rosszabb napjai, ugyanakkor a szabadságunk ott kezdődik, hogy milyen gondolkodással, hogyan állunk ezekhez a helyzetekhez és mekkora az eszköztárunk, mennyire ismerjük jól saját magunkat, illetve mennyire vagyunk kreatívak egy adott helyzetben, hogy sikeresen megküzdjünk az előttünk álló feladatokkal, nehezebb élethelyzetekkel. Ez az, amit érdemes tudatosítani magunkban, hiszen ez az úgynevezett 40%, a saját hozzáállásunk, ami csakis tőlünk függ, a saját gondolkodásunktól!

A jó hír az, hogy ez fejleszthető, gyakorolható, csak szorgalom, nyitott gondolkodás és kitartás kell hozzá! 

A kiemelt kép idézete Mérő Lászlótól származik (magyar pszichológus és matematikus).

Az osztályfőnöki beszámolók (Hajdúné Tyukász Zsuzsanna, Huszák Béla) alapján írta:

Rideg-Fekete Márta, (osztályfőnök, 10.f), Pedagógus Nagykövet

boldogságórás pedagógus