Ujszásziné Soós Márti: Kis óvónéni voltam 4 évig
A Batsányi János Gimnázium adott helyet az óvónői szakképzésnek. Első évfolyamunk 38 fővel indult, mivel akkoriban nagy volt az óvónő hiány, és sok volt a kisgyerek. Szaktantárgyakat tanultunk már az első évfolyamtól. Több tantárgyból nem volt könyvünk, ezért egész órán körmöltünk, hogy legyen jegyzetünk a tanuláshoz. (Megjegyzem, akkor csúnyult el az írásom). Megtanultunk a foglalkozásokra felkészülni, vázlatokat, tervezeteket írni. Ezt Felföldi Jánosné Ica néni nagyon szigorúan vette, a mai napig kapásból megírok bármilyen foglalkozáshoz egy részletes tervezetet. Volt, mikor hármat is kellett írni. Akkor ezek elkészítésére a késő esti órákban került sor a napi lecke megtanulása után és gyakran még el kellett készíteni a foglalkozások szemléltető eszközeit is. Tehát sokat éjszakáztunk.
Gyakorlatra a város egyik kijelölt óvodájába jártunk. A Templom Utcai Óvoda volt a gyakorló óvoda. Voltak csoportos hospitálásaink (három csoportba osztottak bennünket), és mellette egyéni is. Aki egyéni hospitáláson volt 2-3 nap (igazoltan volt távol az iskolából), az az iskolai tananyagot köteles volt pótolni. Nem volt kifogás egy – egy váratlan dolgozatírás kapcsán sem.
Az ovis gyerekekkel hamar összebarátkoztunk, szívesen voltunk velük. Részt vettünk a mindennapi életükben, rendezvényeiken.
Már alig vártuk, hogy mehessünk gyakorlatra. Szinte mindegyikünket kiszemelt egy – egy kisgyerek, aki valamiért vonzódott hozzánk. Sokat játszottunk velük, és egyre több foglalkozást vezettünk. Ezek által nagy gyakorlatra tettünk szert. A csoportvezető óvónő és a bíráló csoporttársunk elemezték, segítő szándékkal értékelték foglalkozásainkat. A négy év alatt kellőképpen felkészültünk az óvónői pályára úgy elméletben, mint gyakorlatban egyaránt, erős képzésben volt részünk.
A szakközépiskolai érettségi után alig vártam, hogy munkába állhassak.
