100 év 100 pillanat – Irodalmi színpad

A Batsányi János Gimnáziumban 1962-ben újjáalakult az irodalmi színpad, amely fontos szerepet töltött be az iskola és a város kulturális életében. Id. Posta István vezetésével a gimnázium korábbi hagyományainak nemcsak folytatója, de méltó utódja is lett: „… színpadunk létrejöttében bizonyos fokig szerepelt a véletlenszerűség… a november 7-i ünnepségen többen vettünk részt, és utána vetődött fel bennünk a gondolat, hogy mi lenne, ha rendszeressé tennénk az irodalmi összejöveteleket.” Az irodalmi színpad első foglalkozásának naplója örökítette meg az alakulás pillanatait. Az Erkel Diákünnepekről többször arany és ezüst minősítéssel tért haza a színpadosok köre. 1970-ben még egy jugoszláviai vendégszereplésre is sor került Törökkanizsán. A színpad sikerei között legendaként szerepelt a pécsi Sopianae Napokon elért 1. helyezés 1985-ben. A bemutatott darabot id. Posta István írta. A „szattyán gatyás” című egyfelvonásos élcekbe rejtett kritikáját az akkori kor emberei nagyon is értették, még tán azok is, akiket illetett.

Kedves régi iskolám!
   A mellékelt fotó Posta István tanár úrral együtt ábrázol, 1971. március 1-jén készült a Nagyrétben, ahová a TSz zárszámadását színesíteni egy rövid műsorral mentünk néhányan az irodalmi színpad tagjai közül.
    Én 1968-1972 között voltam a gimnázium tanulója. Legszebb emlékem az irodalmi színpadhoz kötődnek, ahol olyan barátokra találtam, mint pl. Pozsár Ferenc, vagy Góg János, akik ma is meghatározói a csongrádi kulturális életnek.
   Posta tanár úr egy mondatával elindított azon az úton, amin életemben jártam, ő azzal fogadott ” 10 éve várok erre a hangra”. Ő örök diák, talán kicsit “vadember” maradt, nem érdekelte, a világ szemében milyen a piedesztálra emelhető pedagógus. Ezért szerettük. Beállt közénk játszani, nagy sikerünk volt pl. Tabi László: A nagy mutatvány  c. komédiája, amiben az egyik főszerepet is eljátszotta. Sokat jártunk tájolni ezzel a 3 felvonásos darabbal, még Jugoszlávia magyar lakta településeire is eljutottunk.
   Debreceni diák éveim után Hódmezővásárhelyen lettem könyvtáros. 40 évig a munkám mellett örömmel  végeztem el minden olyan feladatot is, amely rendezvényeinken való közreműködést jelentett.  Ma is fölkérnek verset, prózát mondani,  őszinte örömmel és lelkesedéssel csinálom ma is.
                              Üdvözlettel: Csernus Judit