“Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zuzmarásak.
Tanulni kell. A nyári felhőt.
A lobbanásnyi égi-erdőt.
Tanulni kell mézet, diót,
jegenyefát és űrhajót,
a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek,
tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,
ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.” (Nemes Nagy Ágnes)
Tanulni és szeretni kell tudni ahhoz, hogy a szavak édességét, a csodák színességét, a világ hatalmasságát meg tudjam mutatni azoknak, akik betérnek hozzánk, hozzám, az iskolába.Arra vállalkozom nap mint nap, hogy megmutassam a gyerekeknek a világot egy különleges szűrőn keresztül, a meséken, verseken, regényeken át, hősök útján keresztül, bukások és felemelkedések által.
Arra vállalkozom, hogy megkeressük együtt, mi miért szép, vagy éppen hogyan lehet látni a “lobbanásnyi ég-erdőt.”
Arra vállalkozom, hogy megtanítsam a felfedezés és küzdelem örömét, a hétköznapi sikerek önbizalmát.
Magyartanárként hiszek abban, hogy az irodalom megteremti a kapcsolódási pontokat ember és ember között, gyógyít, nyugtat és élni segít. Ezt szeretném megtanítani a diákjaimnak.