A kirándulás 2025. június 3. és 6. között valósult meg, a célország Szerbia, a Vajdaság volt a Csongrádi Batsányi János Gimnázium és Kollégium 7.F osztályos diákjai és kísérő nevelőik kiutazásával.
A programunk előzeteseként 2025. április 2-án Budapestre utaztunk, hogy részt vegyünk a Magyarság Háza Galériában szervezett „Szórványmagyarság” rendhagyó órán. A fővárosba autóbusszal érkeztünk, majd egy rövid belvárosi séta után kora délután hallgattuk meg a foglalkozást. Felszabadult, játékos előadásban volt részünk, ahol a gyerekek is aktívan közreműködtek, együtt gondolkodtak az előadóval. Nyelvünk megőrzése központi szerepet kapott, amiről még otthon is beszélgettünk.
Előkészítő óra: 2025. május 23.
Felelevenítettük, amit történelemórán Trianonról és következményeiről tanultunk. A kirándulás részletes programját megismerték a gyerekek. Kiselőadásokat hallgattunk meg a zentai csatáról és Savoyai Jenőről. Ehhez kapcsolódóan a Határtalanul! Barangoló digitális tartalomtár Okosdoboz feladatait felhasználva megismerkedtünk a zentai csata részleteivel, az aracsi pusztatemplom is megjelent előttünk a kirakós feladatban, valamint az óbecsei születésű híres vajdasági festő Than Mór életéről jutottunk információkhoz.
Saját laptopjaikon dolgoztak a tanulók, egyéni tempóban végeztek a játékos, interaktív feladatokat, amik nagyon tetszett az osztálynak, hiszen így könnyebben megjegyezték az új információkat.
Biológia órán vízmérést végeztek a Tisza csongrádi szakaszán, hogy legyen majd összehasonlítási alap az óbecsei szakaszhoz.
A kirándulás bemutatása
1. nap: 2025. június 3-án izgatottan gyülekeztünk a Mozi Menza parkolójában, hogy útnak induljunk a határ felé. A szülőktől elköszönve kb. 7 óra körül gördült ki autóbuszunk, s vágtunk neki a 4 napnak. Mindenki kényelmesen elhelyezkedett. Az első izgalmas élmény a határátlépés volt, hiszen sokan ilyen módon még nem hagyták el Magyarországot.
A gyors határátlépésnek köszönhetően időben érkeztünk Zentára, ahová az első nap programjait szerveztük. A városi sportcsarnoknál parkoltunk, majd gyalog indultunk a városba. Először Sólya Bálint kézművesmester műhelyében jártunk. A gyerekek két csoportba kerültek, s az egyik fele a fazekasmester és munkatársai által gondozott múzeumi részben nézték meg a helyi kézművescsoportok által készített tárgyakat. Kipróbálhatták hogyan készítették régen elő az anyagot a hímzéshez. A csoport másik fele Sólya Bálint és kolléganője segítségével, iránymutatásával az agyagozással ismerkedett. Készítettünk egy szívet szépen feldíszítve, amit majd kiégetnek számunkra, és később a gyerekek megkapják ezt a saját maguk által készített terméket. Nagyon lelkesen zajlott a műhelyben a munka, mindenki igyekezett a legszebbet alkotni.
https://vmv.org.rs/balint-solya-pr-senta
Az érdekes foglalkozás után sétánkat Zenta központja felé folytattuk. A gyönyörű főtér mindenkinek tetszett. A Réel Csokoládémanufaktúra múzeumában megkóstolhattuk a legfinomabb csokoládékat. Mindenki talált valami kedvére való finomságot. A kóstoló nemcsak a legkülönlegesebb csokoládékat jelentette (100%-os étcsokoládé), de a manufaktúra híres, különleges terméke is asztalon volt, a sóskaramellás csokoládé. A múzeum érdekessége, hogy a tulajdonosmester elkészítette csokoládéból a zentai Városháza makettjét. Filmvetítés tette még érdekesebbé az idegenvezetést a csokoládéfogyasztás történelméről, jelenéről.
Ezután a Városházát tekintettük meg. Meséltek nekünk Zenta város történetéről, a zentai csatáról. A vezetőnk segítségével felkapaszkodott a társaság a kilátóba, ahol a zentai csata emlékére berendezett kiállítás várt bennünket. A fiúk különösen nagy érdeklődést mutattak a fegyverek iránt.
A magasból csodálatos látvány tárult elénk.
Visszatérve a főtérre kipróbáltuk a Csokoládémanufaktúra méltán híres fagylaltját. Nagyon jólesett, üdítő volt a forróságban mindenkinek. Ezután sétára indultunk a városban. Béla bácsi röviden bemutatta a fontosabb épületeket, hiszen ő itt született. Örömmel mesélt a gimnáziumi évekről, összehasonlítva a magyar iskolai szokásokkal. A sportcsarnokban megmutatta, milyen sportolási lehetőségek vannak a városban, honnan indult az ő sport iránti elkötelezettsége.
A Tisza partja mellett sétálva elgondolkozhattunk, hogy milyen hosszú utat tesz meg ez a folyó, s néha olyan, mintha otthon lennénk a Tisza mellett. A zentai csata emlékművénél rövid történelemórában beszélgettük a török időszakról, a csatáról, felelevenítettük az Okos doboz használatával tanultakat.
A tartalmas első nap végén visszasétáltunk az autóbuszhoz, s indultunk Óbecsére, a szállásunkra. A vacsora után egy rövid városnéző sétát tettünk, hogy megismerkedjünk a helyszínnel. A nap zárásaként a közeli sportpályán mozogtak a gyerekek. A fiúk a műfüves pályán fociztak, a lányok tollasoztak, frizbiztek.
2. nap: 2025. június 4. különleges nap volt, hiszen történelmi tanulmányainkból ismertük ennek a napnak jelentőségét. Otthon már készültünk, hogy Óbecsén is tiszteletünket tegyük emlékezve erre. Ez a nap a reggeli után rövid autóbuszos úttal indult. Megérkeztünk a pusztatemplomhoz vezető útra, Aracsra. Gyalogtúrával közelítettük meg a külhoni magyarság kultikus építményét, amely bár romos, mégis magával ragadó emléke a korai építészetnek, valamint a keresztény kultúrának ezen a területen.
A túra után visszatértünk Óbecsére, ebédeltünk, majd rövid pihenő után a Than Emlékházba indultunk. A vajdasági festő életével, műveivel már az előkészítő órán találkoztak a diákok. Egy rövid tárlatvezetés után birtokba vehették a tudományos interaktív parkot. A Than Emlékházban 28 tudományos interaktív játék – eszköz kapott helyet. Ezek az eszközök látványosan és játékosan mutatnak be különböző fizikai jelenségeket és természeti törvényszerűségeket. Látványos, szórakoztató, közérthető és átélhető módon mutatja be a kiállítás a természet törvényeit, a fizika csodálatos és meghökkentő világát – nemcsak gyerekeknek, hanem bármely korosztálynak feledhetetlen élményt nyújtva.
Következő állomásként autóbusszal, majd rövid sétával eljutottunk a régi hajóáteresztő zsiliphez. Itt vízmérést is végeztünk, ahogyan azt már otthon megnézték a csongrádi szakaszon.
Június 4. a Nemzeti Összetartozás Napja, amikor a kegyetlen 1920-as békediktátumra emlékezünk. Visszatérve a városba a főtérre indultunk, ahol a templom kertjében áll a Trianonra emlékeztető jelképes sír. Rövid műsorral készültünk. Ujszászi János verset mondott (Móra Ferenc: Pásztorköszöntő a kiskőrösi jászolnál). Majd az emlékezés mécseseit helyeztük el. Mi voltunk, akik még időben is szinte igazodtunk a közel fél ötös egykori aláírási időhöz. A városi megemlékezés itt 8-án volt. Főhajtással tisztelegtünk elődeink előtt.
Vacsora után a Petőfi Magyar Kultúrkörbe mentünk, ahol találkoztunk Rókus Zoltán színművésszel, aki a Szabadkai Népszínház rendezője, színésze. Éppen próbát tartott a színpadosainak a kultúrkör drámafoglalkozásán. Röviden bemutatta a színpadot, az alkotás folyamatát. Megnézhettük a bemutató előtt álló előadást (amely azóta már meg is történt), majd közös fotót készítettünk. Átadtuk ajándékainkat a színpadosoknak. Taricska Mira méhecskéket horgolt, illetve könyvekkel kedveskedtünk, valamint a Batsányi János Gimnázium pólóját adtuk át Zolinak a látogatás emlékére.
3. nap: 2025. június 5-én, kirándulásunk 3. napján kimozdultunk Óbecséről. Péterváradra utaztunk, ahol az egykori déli végvárrendszer megmaradt erődítményét látogattuk meg. A Duna fölé magasodó gyönyörű vár már messziről látható volt. Megnéztük a különleges óratornyot, a magasból csodálhattuk a várost. Körbejártuk a várat, felidéztük a történelemórán tanultakat a végvárrendszerről, valamint a várépítészetről, hiszen közelről láthattunk olasz bástyát. A legnagyobb élmény talán a vár alatt húzódó alagútrendszer, a kazamaták látogatása volt. Bár ez nem látogatható, de sikerült elérnünk, hogy egy kilométeres szakaszt megnézhettünk szerb idegenvezetővel. Béla bácsi kitűnő fordításának köszönhetően sok érdekes ismerettel gazdagodtunk a végvári katonák nehéz életéről, a föld alatti harci tevékenységről.
Úticsomagunk elfogyasztása után körbenéztünk Újvidék főterén. A Mária neve templomig sétáltunk.
Visszaindultunk Óbecsére, majd a Fantast kastély (Bogdán kastély) egykori épületével ismerkedtünk. Sajnos a kastély az elmúlt egy évben bezárt. A gyönyörű lovardája sem működik már, de így is láthattunk néhány csodálatos lovat. Az esti program előtt még egy kis tiszai fürdőzésre is szakítottunk időt.
Este ismét a Petőfi Magyar Kultúrkör vendégei voltunk. Cseszák Balázs és Cseszák Korcsik Anikó néptáncoktatók táncházba vártak bennünket. Mindketten magyar állami kitüntetéssel elismert oktatók. Tanítványaik vártak bennünket, hogy együtt ropjuk a táncot. Kis vendéglátás után (amit köszönhetünk a szülőknek, mert csodálatos pogácsákat készítettek), a tánc következett. A kezdetben húzódozó gyerekek végül nagyon jól érezték magukat. Köszönhető ez Cseszák Balázs és Anikó kiváló vezetésének. A talpalávalóról a Csermely zenekar gondoskodott. Az estről a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör oldalán is hír jelent meg. Ezen az estén nemcsak táncoltunk, de barátságok is kezdődtek. Ajándékkal kedveskedtünk a jókedvért, szintén batsányis pólót és a gyerekek, szülők által készített ajándékot vittünk.
Este még volt egy energia egy kis játékra a búcsú előtt, hiszen reggel indulnunk kellett hazafelé.
4. nap: Kirándulásunk utolsó napja 2025. június 6-a volt. Reggeli után összecsomagoltunk, és elindultunk az utolsó állomás, Szabadka felé. Ezt a napot izgatottan várták a gyerekek, mert a helyi, regionális kereskedelembe pillanthattunk bele a szabadkai piacon, a híres „Buvljak”-on. Három csoportba osztottuk a gyerekeket a három kísérő nevelő vezetésével. Így tudtunk nekik segíteni a vásárlásban, amibe nagyon gyorsan belejöttek, élvezték a hatalmas piacot. Délben elfogyasztottuk az úticsomagunkat, majd sétára indultunk Szabadka központi részében. Beszélgettünk Kosztolányi Dezsőről, felidéztük Szabadkához kötődő élményeit.
Ezután már tényleg csak egy állomás volt hátra: Palics. Itt először a szép és hűvös palicsi állatkertbe mentünk. Az állatok látványa mellett a gyerekeket elragadta a játékszenvedély és egy kiszabadult páva is.
Az utolsó csodálatos helyszínünk a híres palicsi tó volt, ahol boldogan fürödtek volna a gyerekek, csak sajnos itt nem lehet. Megpihentünk egy kicsit a parton, sétáltunk is.
A határ felé vettük az irányt, és egy kis tévelygés után meg is találtuk a helyes kaput az átjutáshoz. Viszonylag rövid várakozási idővel átjutottunk. Fáradtan, de élményekkel tele érkeztünk haza Csongrádra.
Értékelő óra: 2025. június 11-én tartottuk a kirándulást lezáró órát. A gyerekek röviden összefoglalták a kirándulás fontos eseményeit. Plakát segítségével felidéztük az utat. Rendszereztük, összegyűjtöttük a képeket, hogy iskolai technikusunk készítsen belőle egy rövid kisfilmet a következő pályázó osztálynak. Kahoot készült a látottakból.
Köszönjük mindenkinek, hogy ez a kirándulás megvalósulhatott!
A szakmai beszámoló az iskola honlapján is olvasható. https://www.bjg.hu/index.php/category/hatartalanul/
Csongrád, 2025. június 13.
A szakmai beszámolót összeállította: Postáné Pető Györgyi