A 2006-os árvizí védekezés – visszaemlékezés

Tizenhat éve ezekben a napokban tette próbára az akkori védőgátakat a medrőből kilépő Tisza. Korábban soha nem látott vízmennyiség (1035 cm-es rekord magasság) gyakorolt nyomást a töltésekre, veszélybe kerültek a folyóparti települések. Az itt élők, köztük a batsányisok is önkéntes munkával segítették a szakemberek munkáját. 

Mi is érzékeltük a folyó elsöprő erejét, és homokzsákot töltöttünk éjjel nappal egymást váltva. A város apraja nagyja összefogott, hogy a töltések erősebbek legyenek, mint a folyó árja, mert mi itt élünk, ez az otthonunk.

A gátőrök járőrözés közben buzgárok és szivárgás nyomait keresték, a mélyszivárgókra csatlakozott kutakból vett mintákat elemezték, hogy időben észrevegyék, ha meggyengül a töltés. A gátak mentén, a töltésekhez közel több ponton un. depókat alakítottak ki. Ide teherautók ömlesztették a homokot, majd az önkéntesek zsákokba lapátolták, járművekre rakták, a gátak közelébe vitték, ahol a segítők élő láncot alkotva juttatták célba  a homozsákokat. A töltéseket folyamatosan erősítettek, ellenoldalon megtámasztották, hogy a megcsúszást és a kritikus pontokon az átszakadást megakadályozzák. A nehezebben megközelíthető helyekre katonai helikopterek vittek a kézzel mozdíthatónál hatalmasbb homokzsákokat.

Tanáraink nem csak együtt dolgoztak a diákokkal, hanem fényképeken is megörökítették a város alatti folyószakasz napról napra emelkedő vízszintjét és a depókban folyó munkát.

 Giliczéné László Kókai Mária (2021.)