„Ha tettél valamit, amit megbántál, rendbe hozhatod. (…) A jó barátok megbocsátanak.” (Maja Lunde)

Iskolánkban az április hónap a megbocsátás témájával telt a boldogságórák keretein belül. Az osztályok többféleképpen igyekeztek ezt a témát megközelíteni, amely téma feldolgozása egyáltalán nem könnyű a 21. században.

A kisebbek olyan idézeteket, gondolatokat beszéltek meg az online osztályfőnöki órákon, amelyek a megbocsátáshoz kapcsolódtak. Adódtak-e már olyan helyzetek az életükben, amikor ők kértek bocsánatot, és olyanok, amikor ők bocsátottak meg valakinek valamiért. Meséltek az eközben átélt érzéseikről. Az 5.f osztályos diákok osztályfőnökükkel beszélgettek arról, milyen nehéz, de milyen fontos szerepe van az őszinte bocsánatkérésnek. Feladatként a megbocsátáshoz kapcsolódó kifejezéseket kellet gyűjteniük, amiből végül egy szófelhőt készítettek.

A téma kapcsán a 7.f osztályban többen megfogalmazták azt is, hogy a megbocsátáshoz igazán közvetlen és szeretetteljes kapcsolat kell, hiszen ezt a lépést nagyon nehéz megtenni. Az egyik online osztályfőnöki órán elolvastuk Tihanyi-Tóth Kinga: Úgy szeretném című versét, és volt olyan diák, aki ehhez illusztrációt is készített. Az osztályba járó diákok igazán komoly gondolatokat fogalmaztak meg, többek között azt is, hogy „nehéz az őszinte megbocsátás.” Azt is említették, hogy „a megbocsátás azért fontos, mert mindenkinek jó. Annak is, aki megbocsát és annak is, akinek megbocsátanak, mert ilyenkor változik a kapcsolat minősége.”

A 9.f osztályosok úgy dolgozták fel a témát, hogy idézeteket gyűjtöttek a megbocsátásról. A beszélgetés után mindenki vállalta, hogy írásban vagy szóban bocsánatot kér vagy megbocsát valakinek. Néhányan papírra is vetették gondolataikat:

„A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejted a sérelmet, csupán azt, hogy képes vagy felülemelkedni rajta, és továbblépni.”

„A megbocsátás az, ha valaki képes felülemelkedni és továbblépni egy sérelmen annyira, hogy többé már ne érdekelje, ne indítson el benne semmit.”

„Létfontosságú tény, hogy ne azért bocsássunk meg valakinek, mert sajnáljuk, hanem azért, hogy nekünk jobb legyen.”

„Az elengedés akkor tud eljönni, ha teret adunk az érzéseinknek, kiengedjük magunkból a bennünk felgyülemlett energiákat, utána pedig saját magunk számára is megerősítjük, hogy bármi is történt, az már a múltban van, mi pedig tovább léphetünk.”

„Ha megbocsátunk valamit valakinek  nem biztos, hogy ugyanolyan kapcsolatunk lesz az illetővel, mint azelőtt, ilyenkor a megbocsátás  abban segíthet, hogy a saját lelki egészségünk helyreálljon, hogy feldolgozhassuk mindazt, amit átéltünk.”

A hónap folyamán mindegyik osztály foglalkozott a témával, és osztályfőnökként hiszek abban, hogy a jövőben sikerülni fog a nehezebb helyzeteket egy másik szemüvegen keresztül néznünk, hiszen a megbocsátás azt is jelenti, hogy ezt is megtesszük és így tovább léphetünk az adott helyzeten úgy, hogy lehetőség szerint, mindenki számára építő jellegű legyen a problémás helyzet megoldása. A megbocsátással – talán – ez is sikerülhet.

 

Az osztályfőnökök beszámolói alapján írta:

Rideg-Fekete Márta, boldogságórát tartó koordinátor