100 év 100 pillanat – Az első igazgató…

Járay (1933-ig Jaeger) Imre igazgató úr 1920 és 1925 között vezette az intézményt. A kortársai feljegyezték róla, hogy: “Tudása nem szűklátókörű szaktudás volt, de kiterjedt a műveltség egész területére. Állandóan figyelemmel kísérte a folyóiratok és szakmunkák útján a tudományok fejlődését, és lépést tudott velük tartani. De szerénysége még ennél is nagyobb volt, és csak ha tanácsot, felvilágosítást kértünk tőle, csodálhattuk meg általános műveltségét.”

A kései utódok pedig így jellemezték egyéniségét: “Csendes, halk szavú ember, aki nem a hivatali főnök, hanem a nagyobb tudású és több gyakorlattal rendelkező pedagógus tekintélyével tudott maga körül rendet tartani és tiszteletet ébreszteni.” Szikár alakja, szelíd természete, visszahúzódó, a világ zajától elforduló egyéniséget sejtetett, – s csak kevesen tudták róla, hogy rendkívül mozgalmas életutat járt be.

Erdély déli részén, a Krassó-Szörény vármegyei Stájerlakaninán született 1883. szeptember 13-án. Ősei Stájerországból telepedtek át a Szörényi érchegységbe; szülei egyszerű munkásemberek voltak. Középiskoláit már az Alföldön, Kecskeméten végezte, majd felvételt nyert a budapesti tudományegyetem matematika-természettan szakára, ahol 1907-ben szerzett tanári diplomát. Pályakezdő éveit a főváros különböző gimnáziumaiban töltötte: a VII. kerületi és a III. kerületi főgimnáziumban, majd pedig az István úti gimnáziumban. Ez utóbbi helyen ő volt az iskolai zenekar karmestere, amely zenei műveltségére utal. (Említést érdemel, hogy itteni tanítványai két év alatt annyira megszerették, hogy 50 év múlva, halála után szép síremléket állítottak hamvai fölé.)

1913-ban komoly szakmai feladatot kapott a közoktatásügyi minisztériumtól: megbízták, hogy a szülőhelye közelében fekvő Oravica-bányán szervezze meg és indítsa be a gimnáziumi képzést. Igazgatóvá történt kinevezésekor még nem töltötte be a 30. életévét, így ő lett az ország legfiatalabb iskolaigazgatója. Alig látott munkához, amikor egy év múlva kitört az első világháború, s neki is be kellett vonulnia katonának. 1914 nyarától 1918 őszéig szolgált, ebből 42 hónapot a harcvonalban töltött. A Kárpátokban és az olasz fronton harcolt, kétszer megsebesült. Bátorságáért számos kitüntetésben részesült; tartalékos főhadnagyként szerelt le. Följegyezték róla, hogy “iskolájának minden ügyét állandóan tudatták vele, és ő a harctérről adott utasításokat, irányítást. Amikor bajtársai a harcok szünetében a megérdemelt pihenést élvezték, ő azon töprengett, hogy egy kezdő iskola ügyes-bajos dolgait hogyan lehetne legjobban elintézni.”

Hazatérésekor Oravicabányát már román csapatok szállták meg, és Trianon után Romániához csatolták. Járay Imrének nem volt maradása. Egy rövid ideig Makón tanított, majd 1920-ban Csongrádon átvette az újonnan felállított 4 osztályos gimnázium igazgatását. A szentesi főgimnázium fiókintézeteként szervezett tanintézetet néhány év alatt megerősítette, 8 osztályos gimnáziummá fejlesztette, amely 1924 őszén megkezdhette önálló működését.

A következő évben – a kormányzó 1925. július 28-án kelt határozatával – Járay Imrét kinevezték a szentesi gimnázium igazgatójává. Igen nehéz időszakban vette át az iskola vezetését, mivel – az 1924. évi XI. törvénycikkel bevezetett középiskolai reform értelmében – ekkoriban kezdődött meg az általános gimnáziumoknak reálgimnáziumokká történő átszervezése. Akárcsak manapság, a megváltozott elvárásokhoz és igényekhez kellett igazítani a tantárgyakat, amely a gyakorlatban azt jelentette, hogy megszűnt az ógörög nyelv és irodalom kötelező tanítása, csökkent a latin nyelv óraszáma; helyettük nagyobb teret kaptak a modern nyelvek (francia, angol) és a természettudományos tárgyak.

A reform végrehajtása fokozatosan történt, ezért éveken át elhúzódott. Járay igazgató sikeresen megoldotta a feladatot, amelynek elismeréseként 1936-ban tanügyi főtanácsossá léptették elő. Iskolai teendői mellett részt vett számos szakmai testület és egyesület munkájában, így: Szentes város képviselő-testületének tagja, Csongrád vármegye és Szentes város testnevelési és iskolán kívüli népművelő bizottságának alelnöke, az állami elemi iskolák gondnokságának, a városi óvodafelügyelő bizottságának tagja, a Szentesi Gyorsírók Egyesületének alelnöke, a Szentesi Kaszinó és a Szentesi Katolikus Kör választmányának, továbbá a katolikus egyháztanácsnak tagja. Rendszeresen tartott ismeretterjesztő előadásokat mennyiségtani, fizikai és csillagászati témákról.

Harmincöt évi közszolgálat után, 1942-ben nyugalomba vonult. A háborús időszak és az azt követő szigorú évek nem biztosítottak számára békés öregséget. Szerény nyugdíjának kiegészítésére 1945 után újból katedrára állt. Óraadó tanári állást vállalt az újonnan alakult Közgazdasági Technikumban, és magántanítványokat is fogadott.

Az elkövetkező években egyre jobban visszahúzódott. A nagyközönség a megyei újság gyászrovatából értesülhetett 1962 áprilisában bekövetkezett haláláról. Egy kiegyensúlyozott, igazán bölcs pedagógus távozott el örökre. Neve a legbecsültebb gimnáziumi igazgatók sorába tartozik.

Forrás: Szentesi Élet

 

Érettségi találkozón 1933-ban, középen Járay Imre igazgató