“A bolygónak nincs szüksége több sikeres emberre. A bolygónak békét hozó, gyógyító, újító, mesélő és szerető emberekre van sürgős szüksége.” Tendzin Gjaco, a XIV. Dalai Láma

Ennek a gondolatnak a jegyében került sor iskolánkban, 2018. december 14-én délelőtt, az úgynevezett érzékenyítő, esélyegyenlőségi órákra amelyeket Farkas László, kerekesszékes és Kurucsai Szabolcs, látássérült felnőttek tartottak iskolánk érdeklődő diákjai és pedagógusai számára. Azért is szerveztük ezt a napot, mert fontosnak tartjuk azt, hogy az iskolánkból kikerülő diákság ne csak jó tanulmányi eredményekkel rendelkezzen, hanem szociálisan érzékeny, a világ dolgaira, helyzeteire érzékenyen reagáló, másokra odafigyelő, segítő szándékú felnőttként találja meg helyét a világban.

A délelőtt folyamán mintegy 100 diák (5. 7. 8. 10. évfolyamokból) vehetett részt – az előzetes igények alapján – ezeken az órákon, amelyeken meghívott vendégeink meséltek a hétköznapi élményekről, arról, hogy hogyan is változott meg az életük egyik napról a másikra és arról is, hogy miben változtatta meg személyiségüket, lelküket pozitív irányba az új élethelyzetük. Érdekes volt hallani, hogy mennyire vidám, céltudatos és élményekkel gazdag életük van Szabolcséknak és azt hiszem, hogy minden diák meghallotta az üzenetüket. Vendégeinktől sokat tanulhattunk kitartásról, hitről és arról is, hogy miben, hogyan tudunk segíteni a megváltozott fizikai állapotú embereknek.

Az előadások, történetek – így karácsony előtt főképpen – kivétel nélkül mély nyomot hagytak a hallgatóságban, amelyet még fokozott a vakvezető, labrador kutya – Elvis – jelenléte is.

Kipróbálhattuk a Braille – írást, játékos formában tesztelhettük az érzékszerveinket, megismerkedhettünk a vakok/látássérültek által használt eszközökkel, megtudhattuk, hogy Szabolcs főzőtanfolyamot végzett, az Árboc Egyesület mindennapjait is aktívan szervezi, és az is világossá vált számunkra, hogy ők ugyanolyan, teljes értékű életet élő emberek, mint bárki más, így a délelőtt egyértelmű üzenete az volt, hogy próbáljunk meg előítéletektől mentesen kommunikálni és ugyanúgy együtt élni velük a mindennapokban, mint bárki mással.

Bárhol is élünk, bárhol is dolgozunk, arra mindig nagy szükség lesz, hogy tiszteljünk másokat, odafigyeljünk a körülöttünk lévő emberekre és megtapasztaljuk azt, hogy milyen értékek rejlenek másokban a külső, fizikális adottságoktól függetlenül, így megtanulva azt, hogy ne ítéljünk csak a külső alapján, mert ahogyan a mondás is tartja: „Nem minden arany, ami fénylik.”  Igazán lélekemelő napnak lehettünk részesei és úgy érzem, hogy ilyen közvetlen, emberséges kapcsolatokra igazán nagy szüksége van mindenkinek, hogy tudatosítsuk magunkban az igazán fontos, emberi értékeket, ebben a rohanó, 21. században.

A napról készített képeket a Galériában helyeztük el.

 

Rideg – Fekete Márta – szervező osztályfőnök